A cikk Alex Winder „Ottoman Rule (1516–1917)” című összefoglalója (https://www.palquest.org/en/node/31097) és történeti szakirodalom alapján készült magyar nyelvű feldolgozás.
1516-ban az Oszmán Birodalom legyőzte a térséget addig uraló mamlúkokat, és elfoglalta Szíria, valamint Palesztina területét. A következő közel négyszáz évben a mai Palesztina az Oszmán Birodalom részét képezte.
Ebben az időszakban Palesztina nem létezett önálló államként vagy külön tartományként. A terület különböző közigazgatási egységek között oszlott meg, amelyek központjai Jeruzsálem, Nablusz és Akkó körül alakultak ki. Az oszmán állam a helyi vezetőkre, földbirtokosokra és vallási intézményekre támaszkodott az adózás és a közigazgatás működtetésében.
A korszak nagy részében a lakosság többsége arab nyelvű volt. A térségben muszlimok, keresztények és zsidók éltek egymás mellett, bár eltérő létszámban és földrajzi eloszlásban.
Jeruzsálem és a vallási közösségek
Jeruzsálem különleges jelentőséggel bírt az Oszmán Birodalom számára. I. Szulejmán szultán uralkodása alatt, a 16. században újjáépítették a ma is látható városfalakat, és jelentős felújításokat végeztek a Dómszikla körül.
Az oszmán hatóságok fenntartották a különböző vallási közösségek jogait a szent helyeken. A keresztény, zsidó és muszlim közösségek közötti érzékeny egyensúlyt hagyományok, vallási megállapodások és bírósági döntések szabályozták. Ebből alakult ki az úgynevezett „status quo" rendszer, amely a mai napig hatással van egyes jeruzsálemi szent helyek működésére.
A vallási sokszínűség ellenére a térség időről időre konfliktusok és politikai feszültségek színtere is volt.
Helyi hatalmak és külső beavatkozások
A 18. században több helyi vezető próbált nagyobb önállóságot szerezni az Oszmán Birodalmon belül. Közülük a legismertebb Záhir al-Umar volt, aki Galilea térségében jelentős autonómiát épített ki.
1799-ben Napóleon egyiptomi hadjárata elérte Palesztinát is. A francia hadsereg elfoglalta Gázát, Jaffát és Haifát, majd megkísérelte Akkó bevételét. Az ostrom azonban sikertelen volt, és a francia csapatok végül visszavonultak.
Néhány évtizeddel később Egyiptom uralkodója, Muhammad Ali és fia, Ibrahim pasa rövid időre átvette az ellenőrzést Palesztina felett. A térség az 1830-as években az Oszmán Birodalom, Egyiptom és a helyi erők közötti hatalmi küzdelem színterévé vált, mielőtt az oszmán uralom helyreállt.
A 19. század második fele jelentős fordulópontot jelentett Palesztina történetében.
Az Oszmán Birodalom reformokat vezetett be, hogy megerősítse a központi államhatalmat és korszerűsítse igazgatását. Fejlődött az infrastruktúra, bővült a kereskedelem, javultak a közlekedési kapcsolatok, és egyre nagyobb figyelmet kapott a térség a nemzetközi politikában.
Ezzel párhuzamosan növekedett az európai hatalmak befolyása. A brit, francia, orosz és más európai kormányok egyre aktívabban avatkoztak be a Közel-Kelet ügyeibe diplomáciai, vallási és gazdasági eszközökkel.
A korszakban jelentek meg azok a politikai és nemzeti mozgalmak is, amelyek később meghatározó szerepet játszottak a térség jövőjében. Erősödtek az arab nemzeti törekvések, miközben Európában kialakultak azok az elképzelések is, amelyek a zsidó önrendelkezés és egy zsidó nemzeti otthon létrehozásának gondolatát támogatták.
A legfontosabb városok:
Jeruzsálem
Jaffa
Nablusz
Gáza
Hebron
Akkó
Jaffa különösen fontos kikötővárossá vált, és a gazdasági élet egyik központja lett. Jeruzsálem vallási jelentősége miatt továbbra is kiemelt szerepet töltött be.
A 19. század végétől növekedni kezdett a zsidó bevándorlás a térségbe. Az első új települések ebben az időszakban jöttek létre, főként európai támogatással.
A folyamat kezdetben viszonylag korlátozott méretű volt, de egyre több vitát váltott ki a földtulajdon, a földvásárlások és a helyi lakosság helyzete körül. A korszak végére már láthatóvá váltak azok a politikai és társadalmi feszültségek, amelyek a 20. században meghatározóvá váltak.
1914-ben kitört az első világháború, amely alapvetően átalakította a Közel-Kelet jövőjét.
1916-ban Nagy-Britannia és Franciaország titkos megállapodást kötött, amely később Sykes–Picot-egyezményként vált ismertté. A megállapodás az Oszmán Birodalom arab területeinek háború utáni felosztását készítette elő.
1917-ben brit csapatok elfoglalták Jeruzsálemet. A következő hónapokban a térség fokozatosan brit ellenőrzés alá került, és véget ért a közel négyszáz éves oszmán uralom.
Az oszmán korszak lezárulásával új időszak kezdődött Palesztina történetében: a brit mandátum korszaka.
1. Encyclopaedia Britannica – Palestine https://www.britannica.com/place/Palestine
2. Encyclopaedia Britannica – Ottoman Empire https://www.britannica.com/place/Ottoman-Empire
3. Campos, Michelle Ottoman Brothers: Muslims, Christians, and Jews in Early Twentieth-Century Palestine Stanford University Press, 2010.
4. Doumani, Beshara Rediscovering Palestine: Merchants and Peasants in Jabal Nablus, 1700-1900 University of California Press, 1995.
5. Singer, Amy Palestinian Peasants and Ottoman Officials: Rural Administration around Sixteenth-Century Jerusalem Cambridge University Press, 1994.
6. UNISPAL (United Nations Information System on the Question of Palestine) https://www.un.org/unispal/
7. Büssow, Johann Hamidian Palestine: Politics and Society in the District of Jerusalem, 1872-1908 Brill, 2011.